![\"\"](\"https:\/\/new.rothszki.hu\/wp-content\/uploads\/2021\/01\/tolgy1.jpg\")
<\/figure><\/li>![\"\"](\"https:\/\/new.rothszki.hu\/wp-content\/uploads\/2021\/01\/tolgy2.jpg\")
<\/figure><\/li>![\"\"](\"https:\/\/new.rothszki.hu\/wp-content\/uploads\/2021\/01\/tolgy3.jpg\")
<\/figure><\/li><\/ul><\/figure>\n\n\n\nSz\u0151ke Zita – A T\u00f6lgy<\/p>\n\n\n\n
El\u0151ttem az \u00d6sv\u00e9ny van, m\u00f6g\u00f6ttem a Domb. Itt hajtottam ki, mikor m\u00e9g nem is volt \u00d6sv\u00e9ny, \u00e9s az\u00f3ta is itt vagyok. \u0150sszel gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 aranys\u00e1rga leveleimet a talajnak adom, hogy nekem \u00e9s a t\u00f6bbi f\u00e1nak is j\u00f3 min\u0151s\u00e9g\u0171 t\u00e1panyaga legyen. T\u00e9len a csupasz \u00e1gaimat b\u00fcszk\u00e9n ny\u00fajtom az \u00e9g fel\u00e9, v\u00e1rva, hogy tavasszal \u00fajra d\u00fas, z\u00f6ld lomb bor\u00edtsa be. <\/p>\n\n\n\nAz \u00d6sv\u00e9nyen minden \u00e9vszakban sok-sok ember megfordul. Lef\u00e9nyk\u00e9pezik, majd gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dnek b\u00fcszke t\u00f6rzsemben, majd sz\u00e9p lassan tov\u00e1bb ballagnak a Domb fel\u00e9. Egyetlen egy ember bar\u00e1tom van, Zselyke. <\/p>\n\n\n\n
Vele 4 ny\u00e1rral ezel\u0151tt tal\u00e1lkoztam. Az \u00d6sv\u00e9nyen futott, de a Sz\u00e9l g\u00f6nd\u00f6r haj\u00e1t az arc\u00e1ba f\u00fajta. K\u00f6zvetlen\u00fcl el\u0151ttem egy ki\u00e1ll\u00f3 szikl\u00e1ban megbotlott majd elesett. P\u00e1r m\u00e1sodpercig az es\u00e9s ut\u00e1n maga el\u00e9 n\u00e9zett, azt\u00e1n kom\u00f3tosan felt\u00e1p\u00e1szkodva t\u00f6rzsemnek d\u0151lt \u00e9s zokogni kezdett. Ahogy a l\u00e1ny apr\u00f3, s\u00f3s k\u00f6nnycseppjei ki\u00e1ll\u00f3 gy\u00f6kereimhez \u00e9rtek nagyon megsajn\u00e1ltam szeg\u00e9nyt. Tudtam, hi\u00e1ba sz\u00f3l\u00edtan\u00e1m meg, az emberek sajnos nem figyelnek el\u00e9gg\u00e9, hogy halljanak minket, f\u00e1kat. Azonban \u00fagy gondoltam, hogy k\u00e9ne valami ennek a s\u00edr\u00f3 embergyereknek, ez\u00e9rt az \u00e1gaimat finoman r\u00e1zogatva, a kisl\u00e1ny \u00f6l\u00e9be pottyantottam a legszebb \u00e9s legnagyobb makkomat. A l\u00e1ny hatalmas szemeivel b\u00fcszke t\u00f6rzsemre n\u00e9zett, majd a term\u00e9semet apr\u00f3 kez\u00e9vel az arc\u00e1hoz szor\u00edtva elmosolyodott. Ezut\u00e1n mindennap d\u00e9lut\u00e1nt\u00e1jban megl\u00e1togatott \u00e9s j\u00f6tt ut\u00e1na a Macska. A Macska \u00e1llat volt ugyan, de az Erd\u0151ben csak vend\u00e9g. \u0150 figyelt r\u00e1m, ez\u00e9rt tudtunk egym\u00e1ssal kommunik\u00e1lni. <\/p>\n\n\n\n
Zselyke minden alkalommal mes\u00e9lt nekem az \u00e9let\u00e9r\u0151l \u00e9n pedig neki az erd\u0151r\u0151l. Ny\u00e1ron mikor az erd\u0151n k\u00edv\u00fcl k\u00e1nikula volt, elmagyar\u00e1ztam neki, hogy mi fatestv\u00e9rek, hogy h\u0171tj\u00fck le az Erd\u0151nek \u00e9s nekik embereknek a leveg\u0151t, hogy ne legyen meleg\u00fck annyira. Ek\u00f6zben a Macska csonka f\u00fcl\u00e9t hegyezve, pr\u00f3b\u00e1lt egyszerre mindkett\u0151nket hallgatni, s k\u00f6zben a lombjaimon ugr\u00e1l\u00f3 madarakra figyelni, amiket neki nem szabadott levad\u00e1szni mivel csak vend\u00e9g volt, az Erd\u0151ben – pont \u00fagy, mint az emberek.<\/p>\n\n\n\n
Zselyke sok-sok \u00e9rdekess\u00e9get mes\u00e9lt az emberekr\u0151l. Megtudtam, hogy a V\u00e1rosban, ahol \u0151 lakik, \u00e9s amit az emberek \u00e9p\u00edtettek, t\u00fal kev\u00e9s fatestv\u00e9rem van, ez\u00e9rt a leveg\u0151 nem olyan \u00fcde \u00e9s illatos, mint itt az Erd\u0151ben, hanem fojtogat\u00f3 \u00e9s b\u00fcd\u00f6s. Felaj\u00e1nlottam neki, hogy k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n hozz\u00e1m az Erd\u0151be, ahol mi, f\u00e1k, a sok-sok szennyez\u0151 anyagot \u00e9s a rengeteg port megk\u00f6tj\u00fck a leveleinken, de sajnos, mint minden ember, \u0151 sem figyelt el\u00e9gg\u00e9. <\/p>\n\n\n\n
Elm\u00falt a Ny\u00e1r, j\u00f6tt az \u0150sz, de Zselyke \u00e9s a Macska ugyan\u00fagy megl\u00e1togattak. Zselyke l\u00e1togat\u00e1sakor csodasz\u00e9p leveleim m\u00e9g szebbnek, a b\u00fcszke t\u00f6rzsem m\u00e9g b\u00fcszk\u00e9bbnek t\u0171nt. A l\u00e1ny megint a V\u00e1rosr\u00f3l panaszkodott, ami \u00e1ll\u00edt\u00e1sa szerint nagyon zajos a sok aut\u00f3t\u00f3l – vagy mit\u0151l\u2026 Ism\u00e9t felaj\u00e1nlottam, hogy k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n az Erd\u0151be, ahol \u00e9n \u00e9s a fatestv\u00e9reim elnyelj\u00fck a az Erd\u0151 melletti \u00fatr\u00f3l j\u00f6v\u0151 aut\u00f3zajt. N\u00e1lunk csak a lombjaikon f\u00e9szkel\u0151 madarak szimf\u00f3ni\u00e1ja hallatszik, amit az Emberek is szeretnek. De sajnos megint csak a Macska hallott meg engem. <\/p>\n\n\n\n
T\u00e9l lett. Az Erd\u0151 \u00e9jszaka csendes \u00e9s hideg volt. Az \u00e1gaimat d\u00e9r lepte be levelek helyett. Egy id\u0151 ut\u00e1n az \u00d6sv\u00e9nyn\u00e9l ember hangokat hallottam. Hirtelen azt hittem Zselyke \u00e9s a Macska
az, de a hangok m\u00e9lyebbek voltak. Az \u00e1gaim k\u00f6z\u00f6tt vackol\u00f3d\u00f3 sz\u00e9ncinege aggodalmasan tril\u00e1zott majd elrep\u00fclt. <\/p>\n\n\n\n– Biztos elt\u00e9vedtek – gondoltam, majd elkiab\u00e1ltam magam: H\u00e9! Gyertek ide! Itt az \u00d6sv\u00e9ny! Mindj\u00e1rt itt vagytok! <\/p>\n\n\n\n
Az \u00d6sv\u00e9nyn\u00e9l felt\u0171nt hirtelen k\u00e9t nagyon magas, kab\u00e1tos f\u00e9rfi. Elfogott a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s. Rossz lett volna, ha a k\u00e9t f\u00e9rfi az erd\u0151ben ragad T\u00e9len. Zselyk\u00e9t\u0151l tudom, hogy a hidegt\u0151l az Emberek f\u00e1znak (ami el\u00e9g furcsa). Az \u00d6sv\u00e9nyt\u0151l azonban m\u00e1r k\u00f6nny\u0171 volt hazatal\u00e1lniuk, ami megnyugtatott engem. <\/p>\n\n\n\n
Az k\u00e9t f\u00e9rfi viszont nem ment semerre. Feln\u00e9ztek r\u00e1m majd \u00fagy t\u0171nt, mintha m\u00e9ricsk\u00e9ln\u00e9nek. Az egyik azt\u00e1n vigyorogva megpaskolta a t\u00f6rzsemet, aminek hangja p\u00e1r m\u00e1sodpercig visszhangzott a hideg erd\u0151ben. A piros kab\u00e1tos azt\u00e1n intett a m\u00e1siknak, hogy \u00e1lljon h\u00e1tr\u00e9bb, azt\u00e1n a h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1b\u00f3l el\u0151h\u00fazott valamit, amin a Hold f\u00e9nye hirtelen megcsillant mikor felemelte, majd az \u00e9n t\u00f6k\u00e9letes t\u00f6rzsembe v\u00e1gta. <\/p>\n\n\n\n
Hirtelen annyira elsz\u00f6rnyedtem, hogy ki\u00e1ltani sem tudtam, pedig nagy f\u00e1jdalmaim voltak. A f\u00e9rfi azt\u00e1n \u00fajra felemelte a holdf\u00e9nyben csillog\u00f3 dolgot \u00e9s ism\u00e9t a t\u00f6rzsembe v\u00e1gta. A f\u00e9lelem hirtelen \u00fagy elvak\u00edtott, hogy a sz\u00edvemnek kedves, eddig biztons\u00e1gosnak hitt Erd\u0151t nem is l\u00e1ttam. A f\u00e9nyesen csillan\u00f3 fejsze pedig egyre \u00e9hesebben marta ki a darabokat a t\u00f6rzsemb\u0151l. A f\u00e9m csattan\u00e1sa f\u00e1n f\u00fclsiket\u00edt\u0151en hangosan zavarta meg az Erd\u0151 nyugodt t\u00e9li csendj\u00e9t. Fatestv\u00e9reim szomor\u00faan hallgatt\u00e1k az egyre gyeng\u00e9bb \u00e9s er\u0151tlenebb ki\u00e1lt\u00e1saimat, tehetetlen\u00fcl n\u00e9zt\u00e9k a hal\u00e1ltus\u00e1mat. \u00c9s hirtelen meg\u00e9rtetettem, mi az, hogy f\u00e1zni. A saj\u00e1t s\u00falyomt\u00f3l a h\u00f3val bor\u00edtott kedves kis \u00d6sv\u00e9nyemre borultam \u00e9s l\u00e1thatatlanul dideregni kezdtem. Egy id\u0151 ut\u00e1n, mikor elm\u00falt a diderg\u00e9s, Zselyk\u00e9re gondoltam. Rem\u00e9ltem, hogy a makkomat el\u00fcltette a piszkos, zajos V\u00e1rosban. Rem\u00e9ltem, hogy a csemet\u00e9m majd seg\u00edt a V\u00e1rosnak olyan sz\u00e9pnek lenni, mint az Erd\u0151nek. Boldogan gondoltam erre, \u00e9s Zselyk\u00e9re, ahogy a tiszta V\u00e1rosban futk\u00e1rozik nyom\u00e1ban a Macsk\u00e1val. <\/p>\n\n\n\n
\u2026 <\/p>\n\n\n\n
Zselyke a t\u00f6rt\u00e9ntek k\u00f6zben otthon aludt b\u00e9k\u00e9sen, a kandall\u00f3val f\u0171t\u00f6tt h\u00e1zban, puha \u00e1gy\u00e1ban, l\u00e1b\u00e1n\u00e1l a Macsk\u00e1val, akit egy\u00e9bk\u00e9nt Bajusznak h\u00edvtak. M\u00e1snap reggel iskol\u00e1ba ment, haza\u00e9rve h\u00e1zit csin\u00e1lt, majd d\u00e9lut\u00e1n h\u00e1rom \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl sz\u00f3lt az anyuk\u00e1j\u00e1nak, hogy s\u00e9t\u00e1lni megy az Erd\u0151be. Felvette kedvenc z\u00f6ld s\u00e1lj\u00e1t, sz\u00fcrke pul\u00f3ver\u00e9t, \u00e9s a szok\u00e1sos \u00faton s\u00e9t\u00e1lni kezdett kedvenc f\u00e1j\u00e1hoz, a T\u00f6lgyh\u00f6z. <\/p>\n\n\n\n
Lassan s\u00e9t\u00e1lva, nyom\u00e1ban a Macsk\u00e1val tette meg a szok\u00e1sos l\u00e9p\u00e9seit. A Dombhoz \u00e9rve azt hitte, hogy elt\u00e9vedt. A szok\u00e1sos l\u00e1tk\u00e9p, ami ilyenkor fogadta, egy er\u0151t\u0151l duzzad\u00f3, csodasz\u00e9p t\u00f6lgyfa volt, ami kis \u00fatjelz\u0151k\u00e9nt \u00e1llt az \u00d6sv\u00e9ny mellett. A T\u00f6lgy hely\u00e9n most csak egy szomor\u00fa tusk\u00f3 \u00e1llt. A Macska sem \u00e9rtette a dolgot. R\u00e1ugrott a tusk\u00f3ra, onnan kereste r\u00e9gi bar\u00e1tj\u00e1t a T\u00f6lgyet. A l\u00e1ny el\u0151vette zseb\u00e9b\u0151l a term\u00e9st, amit 4 \u00e9vvel ezel\u0151tt kapott a T\u00f6lgyt\u0151l \u00e9s a sz\u00edv\u00e9hez szor\u00edtva pityeregni kezdett. <\/p>\n\n\n\n
– \u0150t, – fordult a macsk\u00e1j\u00e1hoz – nem szabadott volna. Apuk\u00e1m erd\u00e9sz \u00e9s ilyen helyeken, mint az \u00d6sv\u00e9ny, csak beteg f\u00e1kat v\u00e1gnak ki, meg id\u0151seket. Egy ilyen sz\u00e9p t\u00f6lgyh\u00f6z az erd\u00e9szek nem ny\u00falnak. Sz\u00f3lni kell majd- s\u00f3hajtott fel -, \u00e9s tal\u00e1n t\u00f6bbet nem fognak az idegenek az \u00d6sv\u00e9nyn\u00e9l f\u00e1t v\u00e1gni. <\/p>\n\n\n\n
Egy id\u0151 m\u00falva azt\u00e1n \u00f3vatosan a f\u00f6ldre tette makkocsk\u00e1t. Rem\u00e9lte, hogy ezen a sz\u00e9pen karbantartott erd\u0151r\u00e9szen majd kisarjad, \u00e9s ugyanolyan sz\u00e9p fa lesz bel\u0151le, mint amilyen a T\u00f6lgy volt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
2016 \u00f3ta, imm\u00e1r \u00f6t\u00f6dik alkalommal hirdett\u00e9k meg a Fenntarthat\u00f3s\u00e1gi T\u00e9mahetet. Ennek c\u00e9lja, hogy a di\u00e1kok figyelm\u00e9t koncentr\u00e1ltan r\u00e1ir\u00e1ny\u00edts\u00e1k a fenntarthat\u00f3s\u00e1g fontoss\u00e1g\u00e1ra, az \u0151 szem\u00e9lyes \u00e9rintetts\u00e9g\u00fckre, hiszen kis odafigyel\u00e9ssel \u0151k is sokat tehetnek a F\u00f6ld v\u00e9delm\u00e9\u00e9rt. A Roth Gyula Mez\u0151gazdas\u00e1gi Technikum, Szakk\u00e9pz\u0151 Iskola \u00e9s Koll\u00e9gium di\u00e1kjai \u00f6r\u00f6mmel vettek r\u00e9szt az irodalmiTov\u00e1bb…<\/a><\/span><\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":6635,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[],"class_list":["entry","author-farago-sandorrothszki-hu","post-6634","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","category-aktualis"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/6634","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=6634"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/6634\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6638,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/6634\/revisions\/6638"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/6635"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=6634"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=6634"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/new.rothszki.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=6634"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}