1984. február 13-án hunyt el dr. Tuskó László okleveles erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa, a soproni Erdészeti Technikum volt igazgatója.
Diplomáját Sopronban 1943-ban szerezte, majd az Erdőhasználattani Tanszéken dolgozott rövid ideig. 1944-től Marosvásárhelyen, majd Miskolcon segédmérnökként, 1946-tól pedig a Szegedi Erdőigazgatóság erdőgondnokaként tevékenykedett. 1949-50-ben az Ásotthalmi Erdészeti Szakiskolát vezette.
1950 őszén nevezték ki a Soproni Erdészeti Technikum igazgatójává. 30 éven át irányította az iskola életét, s alkotott példaértékűt a szakmában és a nevelés-oktatás területén is. 1977-ben az OEE oktatási bizottságában végzett tevékenységéért Bedő Albert Emlékéremmel tüntették ki.
Mindemellett kutatóként is elismerték: a Nemesítési Albizottság egyik alapítója és 10 évig titkára volt. A Várisi erdőben található vörösfenyő kísérleti területei ma is őrzik emlékét, munkáját. A Dalos-hegy lábánál elkerített „Tuskó-kert” ma is különleges helyet ad iskolánk végzőseinek ballagásához. Büszkeség töltheti el minden itt végző tanuló szívét, hogy két méltán elismert erdőmérnök emlékhelye keretezi tanulmányaikat.
Nyugdíjas kollégáink szívesen emlékeznek vissza, s mesélnek sokat „Tuskó Igazgató Úr” munkamoráljáról, az általa tartott rendről, fegyelemről, s a benne megbújó irodalmárról, aki nagyszerű versidézeteivel, ámulatba ejtő személyiségével emelkedett ki kollégái közül.
„Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.
De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk…”
(Maurice Maeterlinck: A kék madár – részlet)
Sopron, 2024. február 13.
Sztojkáné Bodor Ildikó, igazgató