Tanulmányi vadászatok a Roth Gyula Erdészeti Technikumban
Az idei év nem kedvezett senki számára, így a vadászoknak sem. A Roth Gyula Erdészeti Technikum végzős diákjainak szervezett tanulmányi vadászatok is – három ilyen lehetőséget biztosít az iskola a gyakorlatok során – elég bizonytalan lábakon álltak. Diana és Szent Hubertus azonban kedvezett és sikeres tanulmányi vadászatokat tudhattak a hátuk mögött a tanulók.
Ezek a vadászatok több célú események, hiszen a jó hangulat és társaság mellett több olyan apróvad vadászati formát, annak rendszerét és biztonságos lebonyolítását láthatták, illetve tapasztalhatták meg a diákok, amit majd a tanulmányaik lezárását követően, munkájuk során kell majd megtervezniük és balesetmentesen levezetniük. A vadászatok alkalmával a fogadó szervezetek szakszemélyzete, és természetesen a szakmai tanárok is részt vettek, hogy együttesen taníthassák az ifjú vadászokat. Az iskola nagyon fontosnak tartja, hogy a tanulók ismerjék a magyar vadászati hagyományokat, így mindhárom hajtáson vadászkürt szóval indult a reggeli eligazítás és e csodás hangszer búcsúztatta a terítéken fekvő vadat is.
Az idei tanév első vadászatán az iskolával már régóta jó partneri kapcsolatot ápoló Vadkert Vt. látta vendégül az izgatott diákságot. Az izgatottság több szempontból is érthető volt, hiszen a tanulók a vírushelyzetre való tekintettel csak a gyakorlatok keretében találkozhattak egymással. Másrészt több diáknak ez volt élete első apróvadas vadászata puskával a kezében. A reggeli eligazítást követően megkezdtük a vadászatot, ami egy majd 3 kilométer hosszú U-hajtással indult Sárvár keleti oldaláról. A hajtás indulásakor még nagy volt a csend, azonban ahogy haladtunk előre, úgy szóltak egymást követően a puskák a hajtás fenékvonalában – a terítékre kerülő mezei nyulak nagy része ebből a hajtásból került ki. A hajtás végén az U alak körré formálódott. Itt a bokorsorokban sok szajkó lapult, viszont ezek közül csak kevés került puskavégre. A második hajtás klasszikus körhajtás volt, amely eredményes volt a fiatal vadászok számára, és emellett gyönyörködhettünk a drótszőrű magyar vizsla munkájában is. A harmadik vadászatra egy izgalmas ráhajtást szerveztek a meghívók, ahol szükség volt úgynevezett leállókra, hiszen az előre menekülő vadat, csak ők tudják eredményesen puskavégre kapni. A szerencse úgy hozta, hogy egy pár tőkés réce pont a leállított vadászok felé repült, de mivel túl magasan voltak a diákok nem találták el azokat. A negyedik és egyben utolsó vadászat is egy nagy U-hajtás volt, ami szintén bővelkedett apróvadban és jómagam is ebben a hajtásban hoztam terítékre életem első mezei nyulát. A vadászat végén a már elkészült terítéknél a vadászó diákok, tanárok, valamint azon diákok, akik hajtóként szerepeltek és nem utolsó sorban a vendéglátó szakszemélyzet fedetlen fővel megadták a végső tisztességet a nem mindennapinak mondható terítéknek. A terítéken feküdt 1 tőkés réce, 4 szajkó, 8 fácánkakas és 36 mezei nyúl.
A második hajtásnapon a Rothos diákok a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. Síkvidéki erdészetéhez látogattak. A reggeli eligazítás a TAEG Zrt. Julia úti vadászházánál volt, ahol a balesetvédelmi eligazítás, valamint a lőhető vadfajok tisztázása után megkezdték a vadászatot. Az első két hajtás a vártnál sajnos rosszabbul sikerült, hiszen a feltámadó nyugati szél miatt a vad más búvóhelyet keresett magának, sajnos ezekben a hajtásokban nem került terítékre vad. A vadászok bízva a szakszemélyzetben nem adták fel és egy rövid pihenő után neki indultak a diákság által szájhagyomány útján már jól ismert bodzásnak, melyből a korábbi években sok nyulat sikerült terítékre hozni. Ez a hajtás végül kicsit kompenzálta az előző két hajtás sikertelenségét, így a nap végére 5 mezei nyúl feküdt a terítéken.
A harmadik hajtásnapon az iskola végzősei már izgatottan várták, hogy újra ki vadászként, ki hajtóként részt vegyen az utolsó közös társas apróvad vadászaton. A vadászat ismét a Vadkert Vt. területén került megrendezésre a vadászok nagy örömére, hiszen a múltkori teríték miatt bizakodott mindenki, hogy a mai nap végén is hasonló teríték mellett állhasson. A reggeli balesetvédelmi oktatás és eligazítás után kezdődött is az első vadászat, ami egy nagy U-hajtás volt. Az első pár száz méter megtétele után máris szóltak a puskák, mert nem csak a vadászok, de a nyulak is korán keltek. A hajtás közepénél húzódó bokorsorból rengeteg kakas és tyúk repült fel a hajtósorban a leállított vadászok nagy örömére, de természetesen csak a kakasokra tettek lövéseket. A hajtás később sem volt eseménytelen, hiszen nem volt olyan pillanat, amikor valaki lövést ne tett volna valamelyik vadászható vadfajra. A második vadászat is egy U-hajtás volt. Ennek a hajtásnak a fő eseménye egy róka volt, ami hiába járt túl sok vadász eszén, mert ezen a hajtáson elhagyta a szerencséje és végleg elcsendesedett. A harmadik és egyben utolsó vadászat egy vonalhajtás volt, ahol már a fáradt diákságnak még egyszer bizonyítania kellett, hogy a Rothos erdészek a legjobbak és természetesen nem okoztak csalódást, hiszen jómagam is gazdagítottam a terítéket egy nyúllal és két fácánnal. A hajtás végül egy erdő körbe állásával végződött ahol a bent megbúvó, illetve a kitörő vadat próbálták puskavégre kapni a vadászok. A hajtás és egyben a nap végén a kimerült vadászok és hajtók együtt álltak fedetlen fővel a gyönyörű terítéknél, ahol kürtszó mellett adták meg a végső tisztességet. A terítéken feküdt 4 szajkó, 3 fácántyúk, 17 fácánkakas és 20 mezei nyúl.
Diana és Szent Hubertusz kegyelméből minden hajtásnap végén osztozhattunk az első vadas elejtők örömében, és az avatás misztériumában.
A tanulmányi vadászatok – a kisebb hibák ellenére is – jól szolgálták a tanulók felkészülését, hiszen a gyakorlatok alkalmával a szakszemélyzet és a szakmai tanárok is felhívták a figyelmet a fontosabb ismeretekre. Ezen tapasztalatokkal, és a természet minél jobb megismerésére való törekvés igényével felvértezett tanulók, bátran léphetnek ki majd a munka világába.
APindroch Bálint tanuló, Bálint Gergely mérnöktanár
