Bár az idei évben nem tudunk méltóképpen megemlékezni, de emlékezzünk büszkén azokra az elszánt fiatalokra, akik 1848 tavaszán kiálltak egy független, jobb Magyarország megteremtéséért.
„Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, mellyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, a mi
Szép és jeles volt benne, megjelent.”
(Vörösmarty Mihály: Előszó)