Veszprémi Géza – díj

Az Örökerdő Alapítvány a Veszprémi családdal és a Roth Gyula Erdészeti Technikummal egyetértésben Veszprémi Géza erdésztechnikus, volt gyakorlati szakoktató nevében 2022. évben ösztöndíjat alapított. 

Az ösztöndíj célja Veszprémi Géza emlékének megőrzése, valamint szociálisan rászoruló, jó szakmai tanulmányi eredményű tanulók jutalmazása. A névadóról bővebben az Örökerdő Alapítvány honlapján a pályázati felhívásban lehet olvasni.

Díjazottak:

2022. Selmeczi Dávid Zsolt és Staritzbüchler Áron Ferenc

2023. Fodor László és Róka Máté

Veszprémi Géza életútja:

Veszprémi Géza 1939-ben született Tényőn. Édesapját 1945-ben elveszítette, így 6 éves korától gyakran betegséggel küzdő édesanyja nevelte 3 testvérével együtt, nagy szegénységben, rendkívül nehéz körülmények között. 1953-ban felvételt nyert a soproni Roth Gyula Erdőgazdasági Technikumba, ahol 1957-ben tett képesítő vizsgát és ugyanebben az évben a Tanulmányi Erdőgazdaságnál már el is kezdett dolgozni, beosztott erdészként.

Két év katonaság után hat évig a Fertőrákosi Kerület vezetője volt, majd ezt követően a Szárhalmi Kerületet vezette 10 évig. Itt kezdett a csemetetermesztéssel foglalkozni, melynek köszönhetően 1977 tavaszán a Tómalmi Csemetekert vezetésével bízták meg. Itt vette kezdetét tudományos munkája, valamint a technikumi és egyetemi gyakorlatok, szakintézmények közötti tapasztalatcserét célzó találkozók szervezése.

A rendszerváltást követően, 35 éves szakmai gyakorlattal került az Erdészeti Szakközépiskolába, mint szakoktató, ahol aktív szolgálatának utolsó 6 évét töltötte. Főállása mellett cserjecsemete termesztéssel is foglalkozott, mely területen végzett munkája elismeréseként 2000-ben Bedő-díjjal tüntették ki. 

Hat éves szakoktatói tevékenysége alatt tanulói magabiztos és időtálló tudást szereztek növényismeretből és erdőművelésből, ezen belül is elsősorban a szaporítóanyag-termesztés gyakorlatából. Az iskola falain túl is példát mutatott diákjainak viselkedés, öltözködés, helytállás és szakmaszeretet terén. Nem tűrte a nyegleséget vagy a trágár beszédet. Elvárta az igazmondást, a helytállást és a férfias viselkedést. Megmutatta, hogy az ember számára fontos lehet a munka, és a becsülettel, tisztességgel elvégzett munka örömet is ad.  

Nyugdíjba vonulását követően is tartotta a kapcsolatot az érdeklődő diákokkal. Otthonában szaporítóanyag-termesztési szakköröket tartott, ezzel is bővítve több erdész szaktudását.  

Magánéletében vallásos, hívő emberként élt, feleségével két gyermekük boldogulásáért igyekeztek mindent megtenni. 

Igazságtalanul rövid nyugdíjas évek után, 2009-ben hunyt el. 

Élete jól mutatja, hogy tanulással, kitartással, szakmaszeretettel, becsületes munkával és hittel, nehéz sorsú családból indulva is elérhető a biztos megélhetés, a szakmai elismerés, kiemelkedő pályaút.