Búcsú Hanyvári Zsolttól
Szomorú hírt kell most közölni, s felfogni is csak nehezen tudom, hogy nem lesz velünk többé sem a nyugdíjas összejöveteleken, sem osztályai találkozóin.
Hiányozni fog nyugodt bölcsessége, az a tisztelet és alázat, melyet embertársai felé tanúsított, őszinte tekintete és szavai… s egész lénye, mellyel olykor szó nélkül is beszélt.
„Jót és jól!” – mondta, s tette. 36 évet töltött az erdészképzésben szakmai tanárként, munkaközösség-vezetőként, gyakorlati oktatásvezetőként, vezetőtanárként, s mindenhol becsületesen megállta helyét, mutatta az irányt, taposta az ösvényt…
Földi útja február 5-én végéhez ért, Isten ölelésében nyugszik már, s mi számtalanszor gondolunk rá, s tartjuk így életben.
Csendesebb lett a szél, a nap már lement,
S a lélek békén pihen, hol fény ragyog,
Túl a földi fájdalmon, szenvedésen,
A Teremtő ölében nyugodhat most.
Nyugodj békében, drága lélek,
Isten karjaiban, örök fényben,
A földön lépve most csillagok ragyognak,
S az éden kapui nyitva vannak.
Nyugodj békében!
Az Erdészeti Technikum minden jelenlegi és volt tanárának, dolgozója nevében búcsúzva:
Sztojkáné Bodor Ildikó, igazgató
Hanyvári Zsolt nyugdíjba vonulásakor a Jubileumi Évkönyvben megjelent írás:
