Az Örökerdő Alapítvány a Veszprémi családdal és a Roth Gyula Erdészeti Technikummal egyetértésben Veszprémi Géza erdésztechnikus, volt gyakorlati szakoktató nevében 2022. évben ösztöndíjat alapított.
Az ösztöndíj célja Veszprémi Géza emlékének megőrzése, valamint szociálisan rászoruló, jó szakmai tanulmányi eredményű tanulók jutalmazása. A névadóról bővebben az Örökerdő Alapítvány honlapján a pályázati felhívásban lehet olvasni.
Díjazottak:
2022. Selmeczi Dávid Zsolt és Staritzbüchler Áron Ferenc
2023. Fodor László és Róka Máté
2024. Tóth Adrián és Varga Benedek
Veszprémi Géza életútja:
Veszprémi Géza 1939-ben Tényőn született. Édesapját 1945-ben elveszítette, onnantól betegeskedő édesanyja egyedül nevelte három testvérével együtt, nagy szegénységben, rendkívül nehéz körülmények között. 1953-ban felvételt nyert a soproni Roth Gyula Erdőgazdasági Technikumba, ahol 1957-ben tett képesítő vizsgát. Ugyanebben az évben a Tanulmányi Erdőgazdaságnál kezdett dolgozni, beosztott erdészként. Két év katonaság után hat évig a Fertőrákosi Kerület vezetője. Ezt követően a Szárhalmi Kerületet vezette 10 évig, ahol belépett az életébe a csemetetermesztés. 1977 tavaszán a Tómalmi Csemetekert vezetésével bízták meg, ahol a munka mellett technikumi- és egyetemi gyakorlatok, továbbképzések és tapasztalatcserék is zajlottak. A csemetekert vezetése alatt élte fénykorát. A rendszerváltást követően, 35 éves szakmai gyakorlattal került az Erdészeti Szakközépiskolába, mint szakoktató, ahol aktív szolgálatának utolsó 6 évét töltötte. A feladat nem volt számára egészen új, hiszen előző állomáshelyinek mindegyikén sok gyakorlatot szervezett és vezetett. A felsorolt beosztások mellett másodállású vállalkozóként cserjecsemete termesztéssel foglalkozott. A magyar erdészet fejlesztésében elért eredményeiért, 2000-ben Bedő Albert – emlékéremmel tüntették ki. A Soproni Erdész és Faiparos Diákok Baráti Körének alapító tagja.
Hat éves szakoktatói tevékenysége alatt tanulói magabiztos és időtálló tudást szerzetek növényismeretből és erdőművelésből, ezen belül is elsősorban a szaporítóanyag-termesztés gyakorlatából. Példát mutatott diákjainak öltözködés, viselkedés, helytállás és szakmaszeretet terén is. Nem tűrte a nyegleséget vagy a trágár beszédet. Elvárta az igazmondást, a helytállást és a férfias viselkedést. Megmutatta, hogy az ember számára a munka fontos, és az elvégzett munka örömet is ad. Segítette a gyengébbeket, a gátlásosakat.
Nyugdíjba vonulását követően is tartotta a kapcsolatot az érdeklődő diákokkal. Otthonában szaporítóanyag-termesztési szakköröket tartott, ezzel is bővítve több erdész szaktudását.
Vallásos és hívő emberként feleségével kiegyensúlyozott házasságban élt, két gyermekük boldogulásáért igyekeztek mindent megtenni.
Igazságtalanul rövid nyugdíjas évek után, 2009-ben hunyt el.
Élete jól mutatja, hogy tanulással, kitartással, szakmaszeretettel, becsületes munkával és hittel, nehéz sorsú családból indulva is elérhető a biztos megélhetés, a szakmai elismerés, és megteremthető a biztos családi háttér. Szakmailag és emberileg is kiváló egyéniség volt, lelkiismeretes, dolgos és kötelességtudó, fiatalabb kollégáinak és a diákoknak kiváló példaképe.
